...az egész úgy kezdődött, hogy drága anyósomnál láttam meg az általa készített gyöngybogyókat, úgy két évvel ezelőtt. Mondom, na ilyet én biztos nem tudnék csinálni. Addig addig nézegettem, míg úgy döntöttem, nem tudok neki ellenállni, megpróbálom mégiscsak. Nem mondom, hogy annyira könnyedén ment az elején, viszont a sikerélménynek köszönhetően mást is elkezdtem fűzögetni, és már odáig "fajultam", hogy képről is meg tudok fűzni ezt azt. Még mindig nem mondom magam profinak, de ez nem is igen zavar. A "nagyokat" csodálattal nézem most is, fogom is. Ha van kedved kedves Olvasó, tarts velem. Lehet, nem mindig lesz gyöngybigyó fent, csak vmi szösszenet, vagy iromány nem lesz. So it goes...
Ja, még valami: fotózni nem annyira tudok (mint pl. fűzni), ezért előre is elnézést kérek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése