Mesterségek ünnepe-avagy kicsi a világ!

Egyik kedvenc programom, ilyenkor nyár vége felé, kilátogatni fenti eseményre. Mindig látok valami szépet, valami jót, valami nekem valót. :) 

Igaz, most nem ragadtattam el magam, de bizony megcsodáltam mindenfélét, a teljesség igénye nélkül: rucikat, "köcsögöket", gyöngyikéket, kovácsoltvas dolgokat, cserépkályhákat (imádom!), fa, rongy gyerekjátékokat... 

Nézelődéseim során ismerős arcra bukkantam, bár messziről láttam csak... aztán megnéztem a dolgait, amit abszolút felismertem, de megzavart, hogy kiírva egy számomra ismeretlen hölgy neve volt. Tépelődtem, aztán megláttam a logót, és  akkor már egyértelmű volt, hogy Pankacsnál járunk! Kicsi a világ! Ő ugye szentesi, de talán nem olyan nagy csoda, hogy egy ilyen eseményen találkozunk! Beszélgettünk egy jót, és beavatott olyan szépségekbe, melyeket még nagyközönség nem láthatott! Mint megtudtam, a blogjába akkor rakja fel az ékszerek képeit, amikor már túl van a zsűriztetésen. Csodásak a zsűrizésre váró dolgai (is), fel is vetettük vele egyik kedvencemet, melyet csupa 15-ös kásából fűzött és gyönyörű szép! Egy másikat is kirakott a nyakra, mert odakívánkozott...(Az ismeretlen hölgy különben tojásokat festett, akivel közös asztaluk volt, illetve volt még egy úr is velük, aki hangszereket hozott.)

Pankacs, remélem sikerrel jársz ott a négy nap alatt, majd írd meg kérlek, hogy mentek a dolgok!

Láttam még ott Csépányi Krisztit, de őt csak távolról, névről ismerem. Biztos vagyok benne, hogy sokan kint voltak még, akikre felnézek (pl. Decsi-Kiss Marcsi), csak nem ismertem meg őket, vagy nem láttam a nevüket, még akkor is, ha ez nem igazán az én műfajom. Imádom ezeket a fajta ékszereket, de sem hordani nem tudom mihez őket, sem türelmem nincs hozzájuk, sajnos...úgyhogy csak távolról, de csodálom őket, illetve a készítőket!

Azért, hogy ne jöjjünk haza anyummal üres kézzel, hoztunk Marcimnak vásárfiát, amit ő persze rutinosan Fiatnak értett, és örült, hogy egy következő (nagyjából századik) kocsit kap. :) De sajnos (?) mindösszesen kard, illetve lovacska formájú mézeskalácsot kapott (amit egyébként imád, és fel is falta az egyiket), illetve egy fajátékot, amivel este nagy kacagások közepette játszottunk: amolyan hajtogatós faoroszlán, hosszú farokkal...

További következtetést vontam le: lehet, hogy tényleg van értelme a logózásnak? Mindegy, ha van, ha nincs, újra vannak miás logóim, hála Mikinek, úgyhogy "munkára" fel! Lassan itt az augusztus vége, remélem, az ígéret valóra válik hamarosan, és nem kell tovább titkolóznom, mert az nagyon nem megy nekem! :)))

Ja, igen! Az elmaradásaim környékéről: jelentem, készült egy staféta-játékra való "valami", de még fogalmam sincs, mi lesz végül, -fogpiszkáló tuti nem!-, úgyhogy azzal is érkezem hamarosan! 

Ezen kívül is vannak félig kész dolgok, melyeket már csak "láncolni" kell, no meg fényképezni...