2012. május 9., szerda

Ultraviola

Korábban már eldicsekedtem zsákmánykámmal egy ásványbörzéről... melyek közül az egyiket matatva, a gyönyörű csíkos ametisztet, valahogy a kezemben maradt. Kért valami ruhát, így aztán nekiálltam.
S mivel tőzsgyökeres újpestiként nemrég költöztem újra "haza", valamint nem utolsósorban a színei is befolyásoltak, elneveztem először egyszerűen Újpestnek (ha lehet ilyen retro süti, miért ne lehetne egy medál is), de kolléganőim unszolására végül továbbgondoltam, és így lett Ultraviola a neve (hiszen a lilák is így hívják magukat). 
Természetesen elég idétlen, bár szép formája van, így nehéz volt foglalni, ezért aztán kicsit behálóztam a hátulját. Hogy ne csak a "tiszta" dolgok legyenek a blogban, ismét a rontásokat és korrigálásaikat is megörökítem... Javítandó az összhatást egy régen szerzett lila (!) gitárt is kapott, csak hogy ne legyen egyedül. Ő is teljesen saját agymenés, amolyan elkezdem, aztán lesz ami lesz alapon, különösebb tervezés nélkül, in medias res.


Csak a nyaklánc miatt kaptam le messziről
A rontott hálós "hátulj"


Végül, de nem utolsósorban, idebiggyesztem a már beharangozott komódkámat, mellyel kedves kollegináim leptek meg, mert nem akarták ajándékba elfogadni gyöngyöskéimet (Egyébként Szille és Pola talált új gondos gazdikra! ;)) Nekem nagyon tetszik, és kisfiamnak is, az egyik alsó fiókocska az ő bizgenyéinek tokja lesz! :)))












5 megjegyzés:

  1. Szépséges színű és formájú a medál!! Aranyos a lila gitár :) A komód pedig nagyon mutatós. Sok kincset kívánok bele :)

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű a nyakék, de a komódka is annyira szuper! Na meg a kolléganőid:-) Kívánok mindenkinek ilyen munkatársakat!

    VálaszTörlés
  3. A medálod érdekes és szép egyedi darab,a komód nagyon szép ajándék!

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm szépen lányok! Nagyon kényelmes viselet is, egész megszerettem, pedig nem is szeretem a lilát....de azért HAJRÁ LILÁK! :)))

    VálaszTörlés